Sokan összekeverik a pozitív pszichológiát vagy egyáltalán a pozitív gondolkodásmódot azzal, ha valaki egyszerűen csak vakon megtagadja a negatív impulzusokat, ingereket, élményeket satöbbit. Sajnos gyakran találkozunk ezzel a tagadó jellegű stratégiával akár egy jóindulatúnak tűnő munkahelyi tréning keretei közt is. Nem véletlen, hogy aki kettőnél több agysejttel rendelkezik, az általában falra mászik az ilyenektől.

Figyeljenek, mert csak egyszer mondom el: a pozitív pszichológia azzal foglalkozik, hogy mi az, ami működik, szemben azzal, hogy mi az, ami rosszul működik. Valóban: főleg a boldogság kutatásában van ennek szerepe, de nem arról szól, hogy egyszerűen "kikapcsolják" a rossznak tekintett gondolatokat, hanem megfigyelik, hogy az, aki tényleg boldog (nem pedig csak úgy tesz), ő mit csinál jól (szóval sportol, jól választott karriert, egészségesen táplálkozik, stb.). Ha pedig a pszichológusok megfigyelnek, egy ilyen faktort, akkor letesztelik, mint Davidson a meditáció hatásait, és lehet is beépíteni a kezelésbe!

Ez ugyebár valamennyire szembemegy azzal a szemlélettel, amikor magát a betegséget elemzik, hogy mitől alakul ki valamilyen mentális megbetegedés, ami szintén hasznos hozzáállás olyan szempontból, hogy megtalálják a külső faktorokat és azokat előzzék meg vagy kezeljék. (De ezt ettől függetlenül nem hívják "negatív pszichológiának".) Ilyenek például az antiszociális viselkedésmódot kutató tanulmányok, amelyek egy része például az elsődleges gondozó (általában az anya) és a gyermek kötődését hozzák a bűnözői hajlamot összefüggésbe (mint például Bowlby).