A pszichológia hajnalán, Freud és Watson idejében egész más nézetek uralkodtak a gyereknevelés tekintetében, mint ma. Igazából a gyereket egy passzív és üres valaminek tartották - mint egy üres papírlapot, amire ráírunk ezt-azt és ezzel gyarapszik a tartalma. Az 1950-es években viszont egyesek már elkezdték sejteni, hogy ez így nem teljesen fedi a valóságot, és igenis léteznek velünk született tulajdonságok, és hogy a humánok már egész korán elkezdenek kommunikálni, még ha nem is szavakkal vagy dalban mondják el.

Sigmund Freudról, a szivarozó, szakállas osztrák öregúrról már nagyjából mindenki hallott, hiszen temérdek elméletet halmozott fel a tudatalattiról, a pszichoszexuális fejlődésről és a frusztrációkról - hogy csak párat említsek.

John B. Watson nem lett annyira híres, pedig ezzel a vezetéknévvel bármelyik Sherlock Holmes rajongó a kegyeibe fogadta volna. Watson is pszichológus volt, de ő inkább a viselkedést kutatta (behaviorizmus) és leginkább a marketing területén futott be nagy karriert. Többek közt ő találta ki, hogy a kasszánál helyezzék el a cukorkákat-csokikákat, a kedves impulzusvásárlók kísértésének érdekében. De ő "találta fel a testszagot" is, mint marketingeszközt a dezodorok népszerűsítésének érdekében.

Amiben pedig Freud és Watson egyetértett az volt, hogy ne puszilgasd a gyerekedet, nem kell ölelgetni sem, mert csak elrontod. Szerintük egyébként is annyi érzés szorul a gyerekedbe, mint egy páfrányba, szóval teljesen fölösleges a szeretetünkkel ostromolni, hiszen csak azért szeret minket, mert adunk neki enni-inni, betakarjuk - tehát ellátjuk az alapvető szükségleteit.

Ez mai szemmel hatalmas hülyeségnek tűnik, de akkoriban még nem volt olyan, aki az ellenkezőjéről győzhette volna meg őket, hiszen nem akadt bizonyíték.

Harry Harlow egyike volt azoknak, akik azt kutatták, hogy a szeretet velünk született tulajdonság-e vagy csak érdekből alakul ki. Mivel a kísérletekhez emberi csecsemőket meglehetősen etikátlan lett volna elzárva tartani, ezért ő inkább rhesusmakákókkal kísérletezett (szintén etikátlanul, de akkoriban efelett még szemet hunytak). Ez a makákófajta pedig azért is esett készre, mert egyrészt viszonylag könnyű tartani, másrészt pedig 94%-ban egyezik a DNS-ük az emberével, így könnyebb humánokra levetíteni a következtetéseket, mint papagájok, giliszták vagy karalábék esetében.

Észrevette például, hogy a ketrecbe zárt makákókölykök ragaszkodnak a pelenkájukhoz. Fel is merült benne a kérdés, hogy ez miért lehet így; megalkotta hát a híres szőranya/drótanya kísérleteket, amely az érintés biztonságára vonatkozó elméletet tesztelte, azaz, hogy eredendően vonzódunk-e puha és meleg dolgokhoz.

És most a Wikipediáról fogok lopni:

"A következő kísérletben Harlow megvizsgálta, hogy vajon egy drótanyát, vagy egy kendővel borított anya-figurát (szőranyát) részesítenek a kölykök előnyben. Ehhez a kísérlethez a kölyköket kétféleképpen osztotta be az anyákhoz: az egyik helyzetben a drótanya tartott egy táplálékot tartalmazó cumisüveget, és a szőranya nem tartott semmit; a másik helyzetben a szőranyánál volt a cumisüveg, és a drótanya nem tartott semmit.
A makákókölykök túlnyomórészt a szőranyán töltötték az idejüket, még akkor is, amikor a drótanyánál volt a táplálék: ebben az esetben a kölykök csak a táplálkozás idejére mentek át a drótanyához. Harlow következtetése szerint az anya-gyermek kapcsolat messze túlmutat a táplálás kérdéskörén, és az “érintés biztonsága” az, ami az embergyermekek és a majomkölykök pszichológiai fejlődésében és lelki egészsége szempontjából a leglényegesebb. Ez a kutatás adott erőteljes, empirikus támogatást Bowlby a szeretet fontosságáról és az anya-gyermek interakciójával kapcsolatos kijelentéseinek. Több egymást követő kísérlet bizonyította, hogy a kölykök a szőranyát használták bázisként a környezetük felfedezéséhez, a kényelem és jóllét érzését biztosította nekik, és új, akár fenyegető helyzetekben itt kerestek védelmet."

A lényeg az, hogy ha hihetünk a nálunk valamivel kevésbé tudatos makákóknak, akkor a gyerekeknek nem elég csak napfényt, élelmet és ivóvizet biztosítani, hiszen igénylik a puha és meleg környezetet.

És létezik erre még számos bizonyíték, feltárom majd azokat is. Stay tuned.