Ahhoz, hogy megőrizzük komfortérzetünket szükségünk van egy szerotonin (hidroxitriptamin) nevű neurotranszmitterre (idegi ingerületátvivő anyag). Enélkül valamiért nehezebb lenne kikelnünk az ágyból vagy látni az élet értelmét és talán fel is kötnénk magunkat az első fára, ezért a túlélésben fontos szerepet játszik: ettől érezzük boldognak magunkat. A szerotonin nem összekeverendő  az endorfinnal, amely inkább az euforikus érzésért felelős, mint az általános jó közérzetért.

A szerotonin képződését tekintve triptofánból nyerjük (triptofán -> triptamin), de ez az anyag szerencsére a legtöbb ételben megtalálható, főként a csokiban, de például a halban, tojásban, babban, sajtban, csonthéjasokban (dió, mogyoró, stb.) is. Kiderült viszont, hogy akinek rövidebb az 5-HTT (5-hidroxitriptamin transzporter) génje, annak sajnos gondjai lehetnek a szerotonin felhasználásával, így egy kicsivel több csokira van szüksége a boldogsághoz. Itt a lényeg igazából az, hogy a depresszióra való hajlam örökölhető, de ugyebár nem kell egyből depressziósnak lennünk, csak azért mert nagyobb esélyünk van rá, mint másoknak. Ehelyett lehet például rendesen táplálkozni, kerülni az alacsony szénhidráttartalmú diétákat, mert azok még azt is kikészítik, akinek amúgy semmi baja sem lenne.

A depresszió ellen viszont nem csak kajával lehet harcolni, hanem létezik még számtalan más stratégia, amelyek kevésbé hizlalnak. Maradjanak velünk, a reklám után ez is kiderül!

Ahhoz, hogy az emlékezőképességünket javíthassuk többféle mentális stratégiát is bevethetünk.

Sokat segít, ha megpróbáljuk a megjegyzendő dolgokat rendszerezni (koncepció formálás), például egy bevásárló lista esetében:

- citrom
- tej
- túró
- kifli
- csirkemell
- tejföl
- szalonna
- zsömle
- alma

Tehát, ha már azt megjegyeztük, hogy 3 tejterméket, 2 pékterméket, 2-féle húst és 2-féle gyümölcsöt kell vennünk, akkor már sokat segítettünk magunknak.

Ennél kicsit elvontabb a helyek módszere. Ez egy kicsivel több erőfeszítést igényel, de minél több energiát fordítunk a megjegyzésre, annál jobban meg fog ragadni az emlék. (Nekem ez nem is igazán megy, mert az én agyam túl lusta ehhez). Ez általában épületekkel szokott jól működni, tehát mondjuk elképzeljük, hogy ki akarunk menni a szobánkból, de a kilincs helyén egy kifli van, a szobából kiérve pedig látjuk, hogy a folyosón tiszta tejföl a padló. A fürdőszobában pedig tej folyik a csapból. Jé, egy csirke van a fürdőkádban! És a csirke szalonnát eszik. Jól megdobáljuk almával. Inkább főznénk egy teát, de a vízforraló helyén csak egy csomag túrót találunk. És így tovább... Ez a módszer annyira hatékony, hogy a memóriabajnokok már nem házakat, hanem mentális palotákkal rendeznek be a fejükben (ld. a BBC-s Sherlock idevágó részét).

Amennyiben inkább idegen nyelvet tanulnánk - a sokkal hasznosabb bevásárlólisták helyett - arra is van  hasonló megoldás, csak ott nem helyszíneket jegyzünk meg, hanem vicces asszociációkat (képzettársítás) alkotunk. Ez a kakiharang módszer - de az egyszerűség kedvéért hívjuk mentális képalkotásnak. Az angol nyelvű pszichológiakönyvemben megadott példa épp arra vonatkozik, hogy valaki hogyan tanulja meg franciául a szemetest (la poubelle). Elképzelsz egy harang-alakú (bell = harang angolul) szemetest, ami büdös (ahogy a szemetesek általában), mert tele van kakival (poo = kaki), így lesz a poo-bell -> poubelle. De hogy egy magyar példával is éljek múltkor épp a kockás (chequered) szót kellett megtanítanom angolul. A módszer itt az volt, hogy a jó öreg postai sárga csekken elég sok a négyzet. Tehát: kockás -> a csekk az pont egy ilyen kockás valami -> chequered. Ennek a módszernek a hatékonyságát Raugh és Atkinson bizonyította sikeresen, 1975-ben.

A mai utolsó módszer a mnemotechnika, amely memoriterek vagy "mnemonikok" közreműködésével segít az emlékezésben. Ilyen például az ököl mnemonik, amellyel azt könnyebb megjegyezni, hogy melyik hónap hány napos. De a szivárvány szineti (ROY G BIV) vagy a bolygók sorrendjét is megtanulhatjuk vele:
My Very Easy Memory Jingle Seems Useful Naming Planets
Bár van ennél aktuálisabb is:
My Very Educated Mother Just Said Uh-oh! No Pluto

Legközelebb a szerotonin lesz a téma, hiszen az egy fontos vegyület annak érdekében, hogy minden nap függőlegesek maradjunk egy kicsit.

Viszonylag sokan eljátszottak már a kérdéssel, hogy mennyire is fontosak számunkra az emlékeink, mennyire határozzák meg a személyiségünket. Ilyen volt például a Total Recall vagy a teljesen más stílusban forgatott 50 első randi - de ezeken kívül még ezer másik.

A lényeg egészen kézzelfogható: magáért a memória eltárolásért a hippokampusz nevű agyi terület felel. Egész közel helyezkedik el az agytörzshöz, amely arra utal, hogy régóta velünk van, hiszen az evolúció során az agyra rétegesen épültek rá az újabb és egyre bonyolultabb területek (dióhéjban: agytörzs - fehérállomány - szürkeállomány)

Ha valakiből Tíz-másodperces Tom lesz, akkor általában ennek a meghibásodása tehet róla. Alkoholisták esetében is akadnak memóriazavarok, bár ilyenkor a hippokampusz maga nem sérül, inkább azokok a terület, amelyek oda szállítaná az információt, így inkább a memória képződése sérül, mint maguk a már meglévő emlékek.

Jó példa a sérült hippokampuszhoz kapcsolódó esettanulmányra Clive Wearing, zenész, karmester, akit még '85-ben fertőzött meg az egyszerű herpeszvírus. Az háziorvosa panaszai ellenére haza is küldte, mondván, hogy biztos csak influenzás, de nem számíthatott arra, hogy Clive az egymillióból épp az az egy fertőzött, akinek a herpeszvírustól gyulladás keletkezett az agyában, így ő szegény azóta is folyamatosan a mában él, hiszen képtelen új emlékeket formálni. Amit viszont nem vesztett el, az a folyamatos, odaadó szeretet felesége, Deborah iránt, illetve a képessége, hogy még mindig tud zongorázni vagy éppen zenekart vezényelni. Utóbbi képessége leginkább a kisagy (cerebellum) nevű területnek köszönhető.

A kisagy leginkább a motorikus funkciókért felelős agyi terület, ilyenek a mozgás, az egyensúlyérzék vagy éppen a biciklizés. Ide kerülnek és itt is maradnak azok az információk, amiket rutinszerűen használunk, többnyire hosszas gyakorlás eredményeként, ezért is nem tudunk elfelejteni biciklizni vagy nem kell folyamatosan koncentrálnunk, hogy egyik lábunkat a másik elé tegyük járás közben. Az angolok ezeket a rutinszerű mozdulatokat "muscle-memory"-nak hívják, hiszen tényleg olyan benyomást kelt, mintha az izmaink maguktól tennék a dolgukat. Clive esete bemutatta, hogy a kisagyi funkciók azután is működőképesek maradnak, hogy a hippokampusz megsérül, ám hogy közelebbről megismerjék ezt a területet, elkezdték vizsgálni, hogy vajon van-e ennek a területnek információ-befogadási képessége a hippokampusz közreműködése nélkül is.

Brenda Milnert már 1965-ben foglalkoztatta ez a kérdés, és talált is egy pácienst, aki Clive-éhoz hasonló problémával küzdött. Milner egyszerűen közelítette meg a dolgot: a tükörírás egy olyan képesség, ami először elég nehéz, ám némi gyakorlással bele lehet jönni, de egyrészt nem is olyan kockázatos vagy éppen általános, mintha biciklizni tanítanánk meg valakit (mert ugye mi van, ha az illető már tudott biciklizni előtte is). Végül arra jutott, hogy azokat is meglehet tanítani tükörírásra, akik nem is emlékeznek rá, hogy megtanulták, tehát az eredményei pozitívnak mondhatóak.

A következő rész tartalmából: memóriaszervezés, mnemonikok és a kakisharang.

Igazából onnan jött az ötlet, hogy sokakat érdekel a pszichológia, ennek ellenére sokkal kevesebben jutnak be egy ilyen szakra, mint amennyien szeretnének. Ez még nem feltétlenül baj, de azért sok okosság van a tananyagban, ami egyrészt hasznos lehet a mindennapi életben, másrészt pedig nem őrzi mindet hét pecsét, mint például a Rorschach tesztet. Némi felszínes kutatás után arra jutottam, hogy a pszichológiával foglalkozó blogok egészen komplex témákkal foglalkoznak, mint például "A pályaválasztás mélylélektana", vagy a "hatékony párkapcsolati kommunikáció". Ezekkel szemben én nem akarom a sötét erdőbe vezetni a kedves olvasót, ehelyett valamivel kézzelfoghatóbb témákkal szeretnék foglalkozni, mint például a memória vagy éppen a depresszió - ami népbetegség létére vajmi kevés figyelmet kap, pedig a mentális egészség megtartására akad pár háztáji praktika is.